TARNEKEN

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a Tarneken bolygó az Illanura Birodalomhoz tartozik, és igen kevés kutatási engedélyt adnak ki a bolygóra, azt is főleg illanuri tudósoknak. Jómagam egyszer nyertem oda bebocsátást, két hónapra. Mintákat nem gyűjthettem be, csak megfigyeléseket végezhettem, illetve méréseket a hordozható laboratóriumommal. Ezért ezen írásomban a saját munkámon kívül az illanuri tudósok elérhető anyagaira is támaszkodtam.     

A Tarneken bolygó az Illanura Rendszer Első Naprendszerében található, a rendszerben keringő hat bolygó közül az Illanura planétához van legközelebb. Az Illanurától való távolsága kb. kétmillió kilométer. Ha kicsit közelebb lenne a bolygóhoz, akár a holdja is lehetne, mivel a Tarneken átmérője nem nagy, kb. 4000 kilométer. Az Első Naprendszer napjától mért távolsága kb. 150 millió kilométer. Ennek, valamint az ökoszisztéma érintetlenségének köszönhetően a Tarneken éghajlata kiegyensúlyozottan hűvös. A bolygó teljes szárazföldi része növénytakaróval borított, a pólusok kivételével, amelyeket több méter vastag hó és jégpáncél fed. A növényzet a szélességi körökkel együtt változik. A sarkok közelében hidegtűrő növényfajták vannak, amelyeket csak az egyenlítői részhez közelítve váltanak fel lombhullató fajok. Kettő, körülbelül egyenlő nagyságú kontinens választja a szét a két óceánt, melyek között az átjárhatóság csak a hideg idő megenyhülésével válik lehetségessé, igen rövid időre, mindössze három tarnekeni hónapra. A két földrész neve: Vorak (erős) és Garmen (védelmező), amely ősi illanuri férfinevekből ered. Az óceánok neve. Seren (szeszélyes) és Nefer (lágy), ezek pedig ősi illanuri női nevek.

Egy érdekes dolog a bolygó egészére jellemző. A lumineszcencia. Hogy pontosan mi okozza, nem lehet tudni. A talajrétegben magas a foszfor és a fluor jelenléte, de az is lehet, hogy a múltban a magasabb oxigén szint késztette például az állatokat arra, hogy a felesleges oxigéntől biolumineszcencia formájában szabaduljanak meg. Nem csak az állatok fluoreszkálnak, hanem a gombák, a növények is, és némely helyen a talaj is.

A bolygó élővilága a sarkokon, az állandó jégpáncél és a nagyon alacsony hőmérséklet miatt minimális lehet, eddig nem fedezték fel élet jelenlétét.

Hidegtűrő őserdők

A jeges zónát követik a hidegtűrő, örökzöld őserdők. Ezekben az erdőkben az év felében a hideg és a fagy uralkodik, de az itt élő állatok ehhez teljes mértékben alkalmazkodtak. Nagyobbra nőttek, mint délebbre élő társaik, mind a növényevők, mind a ragadozók. Itt a kutyafélék a dominánsak, jellemző nagyragadozói a medve és farkas félék. A tarnekeni medvék, vagyis a rovadok nappali életet élnek. Egykor nagyobb testű növényevőkkel táplálkoztak, de azok áttértek az éjszakai életmódra, ezért a rovadok mindenevő táplálkozásra álltak át, a fagyos hónapokat pedig átalusszák. A tarnekeni kutyafélék családját az örökzöld erdőkben a tarnekeni farkas, vagy kasl képviseli, amely nagy testű, éjszakai életmódot folytató állat. Testmérete azonban így sem éri el a medvefélékét, ezért a nagytestű növényevők viszonylag biztonságban érzik magukat, főleg, mert a tarnekeni ragadozók magányos életet élnek, egyik sem él falkában. Csak beteg, gyenge, vagy nagyon fiatal állatokra támadnak, ezeket képesek elejteni. Ezeket a nagyragadozókat nagyon nehéz és egyáltalán nem veszélytelen megfigyelni. Kutatásaim során csupán távolról tudtam észlelni őket, így képet nem készíthettem. Jellegzetes hangjaik a Tarnekeni Állathangok Adattárában meghallgathatók.

A hatalmas, éjjeli életet élő növényevők jellegzetes példája az imgur. Jellegzetes fluoreszkáló csíkjai segítik, hogy beleolvadjon az éjszakai erdőbe.

Az örökzöld erdők madara a tarnekeni holló, az encantado. Ragadozó madár, amely a nagyragadozók zsákmányának maradványait takarítja el, segítve az egészséges populáció fennmaradását. Kisebb testű madárfélék, hüllők és rovarok csak a fagymentes időszakban jelennek meg a területen, a súlyos mínuszokat a lombhullató erdőkben, vagy lárvaállapotban vészelik át.

Tarnekeni lombhullató erdők

A lombhullató erdők kisebb testű állatoknak adnak otthont, mind a ragadozók, mind a növényevők körében. Itt is állandó harc folyik a túlélésért, az állatok akár váltogathatják is éjszakai és nappali életmódjukat. Ezen a szélességi fokon már állandó jelleggel jelennek meg a rovarok és a hüllők is.

A ragadozók között egy érdekes átmeneti csoport a tarnekeni nagymacska, a borangen, amely az örökzöld és a lombhullató erdők határán él. A nyarat az északi erdőkben tölti, míg télen leköltözik a lombhullató erdőkbe, vetélytársává válva az itt állandóan jelenlévő kisebb ragadozóknak. Szintén kétlaki életet él egy nagytestű növényevő, az uapi, amely nappali életmódot folytat.

A kistestű ragadozókat a rókafélék vagyis torfencerek képviselik. A képen látható fajtát tűzrókának is hívják, mert éjjel a biolumineszcencia átüt vörös szőrén, és úgy tűnik, mintha az állat lángolna. Kisemlősökkel, madarakkal és hüllőkkel táplálkozik, nem csak éjjel, hanem nappal is mozoghat. A másik jellegzetes ragadozó egy madár, a tarnekeni pávabagoly vagy barbashin. Konkurenciája a tűzrókának, még a rókák fiait is képes elhordani, és ugyanígy, ha róka elérhető barbashin fészekre bukkan, kifosztja azt. A madár szintén éjjel és nappal is vadászik. A kisemlősök, hüllők és rovarok magas egyedszáma biztosítja, hogy két ilyen különböző ragadozó is megéljen a térségben.

​

Van egy élőhely típus ezen a bolygón, amelyet mindenképpen meg kell említenünk, ezek a tarnekeni barlangok. Különlegességük a csak itt nővő különféle gombafajokban rejlik.

Waitomo Glowworm barlang

A tarnekeni vizes élőhelyek kétféle típusra oszlanak. A két hatalmas óceánt a hüllők és a vízi emlősök uralják. A földrészeken található édesvizű tavak és folyók inkább a halak birodalmának tekinthetők. Az élővilág mindkét élőhelyen változatos. A mikroszkopikus egysejtű élőlényektől a hatalmas több méter hosszúra megnővő vízi emlősökig. A tápláléklánc alapját a legkisebb élőlények adják, melyekkel szinte minden faj táplálkozik, a nyolc méteres ballokat is beleértve. Az óceánokban a halak nem nőnek nagyméretűre, a tápláléklánc tetején a hüllők és az emlősök állnak. 

A kicsiny vízi sárkány közelről félelmetesnek tűnik, valójában egy 20 centiméter hosszú lényről van szó, amely a sekély tengerekben él. Nappal és éjszaka is vadászik, fényével csalogatva magához a nála is kisebb halakat.

A tarnekeni ballo a legnagyobb vízi emlősök közé tartozik, hossza elérheti a nyolc métert is. Ragadozó, planktonikus élőlényekkel és kisebb halakkal egyaránt táplálkozik.

A folyókban élő halak nagyon változatosak, a képen a tarnekeni csikóhalak egyik példánya látható.

Tarnekeni rojtos csikóhal

A tarnekeni halak különlegessége, hogy egyes fajok képesek kimászni a szárazföldre és ott is képesek táplálékszerzésre.

Noa Telller

galactic zoologist